Egy kis tudomány.....hogy hamarosan jöhessen a folytatás!
A mozgás során zajló energianyerő folyamatok arányának szempontjából megkülönböztetünk:
Anaerob állóképesség – amikor a mozgáshoz szükséges energia döntő mértékben anaerob ATP-CP, illetve glíkolízis útján termelődik. Az anaerob állóképességnek két változata van:
- Alaktacit anaerob, tejsav nélküli munkavégzés:
Mint például az intenzív sprintfutás, az erősítő tornagyakorlatok, az izomtréning, vagy a súlyzós edzés, alapvetően nem fokozzák a zsírégetést, hanem az izmok tömegét növelik és elsősorban a fehérjék fokozottabb beépülését segítik elő. (Ilyenkor több fehérjét lehet és kell fogyasztani.) Az izmok ekkor a szükséges energiát a szénhidrátokból nyerik és ha nincs elegendő szénhidrát, akkor az ember gyorsan kimerül és képtelen folytatni az edzést. Ugyanakkor az izmokat erősítő tréning is hasznos része a fogyókúrának, mert nagyobb tömegű izom nagyobb mennyiségű zsír elégetését teszi lehetővé.
- Laktacit anaerob, tejsavképződéssel járó anaerob munkavégzés (pl. 400 m futás).
Aerob állóképesség – amikor az oxidatív energiafolyamtok a meghatározóak.